Jó gyakorlatok

Pécsi tanoda

Azt próbáljuk megadni, amit mi megkaptunk…

Az Élmény Tár Tanoda története lassan tíz évvel ezelőtt kezdődött. Alulról szerveződő kezdeményezésként jött létre Pécs egyik szegregátumában, folyamatosan növelve és fejlesztve önmagát. Az emberség erejével Alapítvány önkéntesekkel indította el ifjúsági programját, amely tanodává nőtt az évek során. Kezdetben nem voltak nagy céljaink, csak egy alternatívát akartunk kínálni a helyi gyerekeknek a csellengés helyett. Egyre jobban belefonódott az Alapítvány mindennapjaiba ez a fajta ifjúsági munka, egyre inkább a mindennapok részévé vált a hátrányos helyzetű fiatalok fejlesztése. Minél többet foglalkoztunk a fiatalokkal annál több igény merült fel és annál jobban látszott, hogy milyen hiánypótló a tevékenység, amit elkezdtünk.

A Tanoda

2012 végén adtuk be azt a pályázatot, amelyből 2013 tavaszán elkezdhettük működtetni Tanodánkat. Úgy gondoltuk, hogy addigra már elég tapasztalattal és területi kötődéssel rendelkezünk ahhoz, hogy sikeresen valósítsunk meg egy ilyen programot. Persze ez a pályázat új felállást eredményezett és soha nem tapasztalt akadályok elé állított minket. Olyan új tapasztalatokat szereztünk ismét, amelyekre addig nem is gondoltunk. Pedig valóban volt már komoly múltunk a területen, a gyerekekkel.

Meg kellett küzdenünk azzal a nem egyszerű folyamattal, hogy önkénteseinkből hogyan lesznek munkatársak. Ez nem mindenki számára ment könnyen. Máshogyan kellett egymáshoz és a munkarendhez viszonyulni, mások lettek az adminisztrációs feladatok, de leginkább magunkban kellett lerendezni az identitásunkat ezzel kapcsolatban. Nem volt egyszerű, de végül remek és ütős szakmai csapat állt össze a tanoda megvalósítására.

A gyerekeket is át kellett segíteni egy nagyon kötetlen, nagyon szabadidős működési formából egy strukturáltabb keretek közé. Motivációs rendszerünket, a manna rendszert ennek az átállásnak a megkönnyítésére találtuk ki, de olyan jól bevált, hogy azóta is alkalmazzuk.

Az iskolával is el kellett fogadtatnunk magunkat és hosszú időbe telt mire elfogadtak minket segítőknek. Olyan segítőknek, akik nem csupán a játszani és jótékonykodni szoktak a gyerekekkel, hanem az ő munkájukat is erősítő, fejlesztő folyamatokat valósítanak meg délutánonként.

A tanév során teret biztosítottunk az egyéni- és a közösségfejlesztésre is. A közös tanuláson, leckeíráson kívül minden délután két különböző fejlesztő műhely közül választhatnak a gyerekek. Ezek között van olyan, ahol egyénileg vagy kisebb csoportban és van olyan ahol egészen nagy csoportban folyik a munka, így mindegyik műhely más területen hat fejlesztően a gyerekekre. A balett, mazsorett, jóga, foci/sport, élménypedagógia műhely a mozgásfejlesztésen kívül a csapatban való együttműködést ösztönzi, fejleszti. A média, újságírás, társasjáték készítés, rajz, zene műhely kisebb csoportban biztosít lehetőséget az egyéni fejlesztésekre, különböző területeken: finommotoros mozgás, ritmusérzék, olvasás, íráskép, helyesírás, fogalmazás készség, szereplés – kiállás, beszédkészség, kézügyesség, ábrázolás készség. Mindegyik műhely során fontos szempont volt, hogy az azokon végzett tevékenységeken keresztül sikerélményhez is jutassuk a gyerekeket. Ezért sokszor jártak a műhelyek résztvevői fellépni, versenyezni, kiállításokra, „termékek” készültek az év során, amiket használunk a tanodában (pl. társasjáték) vagy haza lehet vinni (pl. hangszerek, újságcikkek, ajándék tárgyak, rajzok, stb.).

Igyekszünk minél több külsős programlehetőséget biztosítani a gyerekeknek, ahol a gyerekek kimozdulhatnak a komfort zónájukból (és szó szerint is abból a környezetből, amelyben minden napjukat töltik), új helyzetekben, új emberekkel találkozhatnak, ezzel is gazdagítva szemléletmódjukat.

Tavasszal lejárt a pályázatunk, amelyből elindítottuk a tanodát, de ennek ellenére célunk, hogy továbbra is tanodaként működjünk. Pályázati és adományi forrásokból eddig sikerült megtartanunk munkatársainkat és hosszútávú célunk, hogy pályázat függetlenül tudjuk működtetni a tanodát mostani mentorainkkal, szakmai csapatunkkal. A tanoda körüli önkéntes tevékenység egy időben szinte teljesen megszűnt, de 2015 őszétől új, előre megtervezett és átgondolt önkéntes programot indítottunk. Ennek keretében ma újra 20 fő körüli önkéntes bázissal dolgozhatunk, ők segítik, támogatják a tanodai mentorok munkáját és a gyerekek egyéni, személyre szabott fejlesztését.

Tanodát működtetni kémény dió, ha valóban komolyan gondolod

Tapasztalatokkal, elképzelésekkel, átgondolt tervekkel és a helyi igények valós ismeretével vágtunk bele a tanoda programba és még így is nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznünk.

Rossz volt megélni 2015-ben, a következő tanoda pályázat kiírásakor, hogy mennyi elképzelések nélküli szervezet akar belevágni ebbe a folyamatba. Mint remélhetőleg ebből az írásból is kitűnik mi hosszú évek alatt, fokozatosan és folyamatosan, mindig a helyi igényekre reagálva és az aktuális helyzetekhez alkalmazkodva alapoztuk meg a tanodánkat. Kellett jó két évnyi előkészítő munkának is tekinthető szakasz, amelyben kialakítottuk a bizalmat a családokkal, akikkel ma dolgozunk, akiknek a gyerekei ma a tanodába járnak. Nem csak a bizalmat kellett kialakítani, hanem meg kellett ismerni az igényeiket is. Azért volt erre szükség, hogy ne idegenek legyünk, akik hirtelen megjelennek a szegény cigányok és nem cigányok között és azt mondják, hogy mi tudjuk, hogy hogyan lesz jó nektek és most azt kell csinálnotok, amit mi mondunk. Ezzel semmire nem mentünk volna. Tisztelni kell azokat, akikkel egy ilyen mély fejlesztő folyamatot elkezdesz megvalósítani. Mi sohasem értük, hanem velük akartunk dolgozni azon, hogy jobb körülmények között élhessenek, több lehetőséghez juthassanak az életben. Gyerekek és felnőttek egyaránt.