2017. november 30., alapfogalmak

Ifjúságügy, ifjúsági munka

EFOP projektünk első hónapjában áttekintjük, a magyarországi ifjúsági szolgáltatások, ifjúságügy jellemzőit, alapfogalmait, hogy az érdeklődők, az EFOP5.2.2-17-2017-00001 projektet nyomon követők is tisztában legyenek azzal, hogy a projektben mit és miért teszünk.

„Az európai fősodor az ifjúsági munkát az ifjúságügy gyakorlati részeként értelmezi, ahol az ifjúságkutatás során felmerült problémákat, az ifjúsági (köz)politika transzformálja feladatokká és az ifjúsági munka építi be ezen feladatokat, megoldásokat, módszereket a mindennapokba”. A célcsoport tekintetében egyszerre van jelen az univerzalitás, azaz a nyitott tevékenységekre épülés, valamint a szűk célcsoport elérése. A célok tekintetében is széles a skála az általános érvényű személyes fejlődéstől a konkrét problémakezelésig. Az ifjúsági munka feladatrendszere éppen ezért az önkéntes részvételt szorgalmazza és mozdítja elő, nemformális eszközöket használ és egyszerre tartja szem előtt a személyes és a társas kompetenciafejlesztést.

Az ifjúsági munka figyelembe veszi, hogy a pedagógiai eszközök jelenlét a formális oktatási kereteken túl is elengedhetetlenek a szocializáció szempontjából. Ugyanakkor erre válaszul egy, a hagyományos oktatási struktúrát felülíró eszközrendszert és szemléletmódot kínál. Hiszen „a kevéssé intézményesített pedagógia tér (vö.: a szabadidő intézményesítetlenségével), sokkal mozgékonyabb, dinamikusabb és mindig a konkrét élethelyzetből indul ki, így a legkevésbé teremti újra a korábbi hatalmi helyzetet. Az ifjúsági munka ilyen értelemben nem egyszerűen a hagyományos intézményi tér kibővítése. Az ifjúsági munka lényege ellentmondásosságában és változatosságában rejlik, amely sokkal inkább >>modellezi<< a való világot, mint a hagyományos pedagógiai intézmények zártsága és tervezettsége”.

Az ifjúsági munka alapmotívumai éppen ezért a széles körű elérés, a sokszínű és változatos gyakorlatok és módszerek alkalmazása, valamint a strukturált és kevésbé szervezett keretekkel bíró programok, szolgáltatási környezet biztosítása. A pedagógiai szerepen túl a szolgáltatási folyamatok is nélkülözhetetlen elemei a térnek, melyek a fiatal generációk igényeinek figyelembevétele révén újabb és újabb módszerek életre hívását követelik meg. Köszönhetően annak, hogy az ifjúsági munka kiemelt szereppel bír az egyén és a társadalom közötti kommunikációban, a szocializáció szerves részét képezi. Ennek részeként társas érintkezéseket teremt, segíti a fejlődést, problémakezelési lehetőségeket biztosít, önállóságra nevel, kommunikációt fejleszt, kezdeményezőkészséget javít.

Az alacsonyküszöbőséget és az anonimitást az ifjúsági munka alapvetésként kezeli, személyiségközpontúság, nyíltvégű szerkezet és önkéntesség alapú szerveződés jellemzi. Köszönhetően annak, hogy nincsenek kötött normák, belülről folyamatosan alakítható, így a működés reflexiókra épül – elsődlegesen a célcsoport igényei, szükségletei mentén. Az ifjúsági munka a tantervek és képzési szintek formális és merev rendszerével szemben folyamatos fejlődést mondhat magáénak, köszönhetően nem csupán a szigorú keretek hiányának, hanem a közvetlen és szervezeti befolyástól való mentességnek is. Az iskolai keretek közötti napirendszerű működés az ifjúsági munka esetében teljesen idegen, a nyitottság és a rugalmasság elve érvényesül, miközben széles nem-formális eszköztár és folyamatos kommunikáció szervezi, alakítja a célcsoporttal közös munkát. A kényszerek hiánya magával hozza a fiatalok nagyobb mértékű nyitottságát, elköteleződését, míg az alacsonyküszöbű hozzáférést a feltételektől, kritériumoktól való mentesség teszi lehetővé.

Az ifjúsági munka egyszerre hordozza a pszichológiai-pedagógiai hagyomány és a szociológiai-társadalmi gyökerek kettősségét. Nem elég csupán alternatív pedagógiai módszerként rátekinteni, hiszen integrációs eszközként figyelembe veszi és reflektál a társas környezet hatásaira, hidat épít az egyén és a társadalom közé a tanulási folyamat során. „Összességében az ifjúsági munka nem tart igényt hatósági, csak szolgáltatói szerepkörre, a nem-formális módszerek primátusát vallja, a szabadidős közegnek kiemelt figyelmet szentel és alacsony küszöbű, nyíltvégű pedagógiai folyamatban gondolkodik. Újjáértelmezett feladatát eképp fogalmazhatjuk meg: a választásos életrajz kapcsán az autonóm életvilágok sokféleségének támogatása és a társadalomba való beilleszkedésnek összeegyeztetése a fiatalkorban, mint önálló életszakaszban, és mint a felnövés folyamata során (vö.: a Nemzeti Ifjúsági Stratégia küldetésével), annak érdekében, hogy az életpálya nagyobb törésektől mentes folytonossága megőrizhető legyen”.